MAZSOLA ÉS TÁDÉ


Emlékeztek még Mazsolára és Tádéra?
És arra miért lett vége hirtelen?
Egy máig érthetetlen tragédia jelentette a Mazsola és Tádé című bábfilm végét. Habár többször is szó esett arról, hogy az 1969-ben debütáló, három évadot és összesen 23 részt megélt mesét folytatják, 1982. április 11-én minden megváltozott. Ezen a napon halt meg ugyanis szénmonoxid-mérgezésben a Mazsolát életre keltő Havas Gertrúd és a Manócskát megformáló szerelme, Bölöni Kiss István. Az életük volt a bábozás. Gertrúd alapító tagja volt az első hivatalos hazai bábszínháznak (Mesebarlang), majd később az Állami bábszínháznak is vezető színésze lett. Amikor Bálint Ágnes megálmodta a Mazsola és Tádé című mesét, gondolkodás nélkül Havas Gertrúdot kérte fel Mazsola szerepére (a báb egyébként 1959-től a tv raktárában porosodott, véletlenül került Bálint Ágnes kezébe, de egyből tudta, mesét kell írni a kedves kismalacról). Havas elvállalta és a bábművész a jellegzetes hangjával elvarázsolta gyerekeket, de ugyancsak szerették a kicsik a Manócskát alakító Bölöni Kiss István hangját is (Tádét többen alakították az idők során, például Váradi Hédi is 1971-ben, a második évadban). A bábfilm nagy siker lett, 35 ország vásárolta meg a jogokat. Havas és a férje 1982 márciusában, szinte napra pontosan egy hónappal a tragikus haláluk előtt a Szolnok Megyei Néplapban nyilatkoztak. Lelkesek voltak, tele tervekkel… Akkoriban kétszemélyes bábelőadásukkal járták az országot, évente több mint 150 előadást csináltak. A drámai véget ismerve különösen megható Havas mondata: „Kicsit, mint az orvosok, úgy vagyunk: hívnak, jövünk, játszunk, mert nagyon kell a játék a gyerekeknek. Hogy a csodálatos szeretetigényüket, adásvágyukat megéljék, kiéljék.” Az interjúból az is kiderült, még a nyári szabadságuk alatt sem hanyagolta a bábozást a házaspár, a nyaralójukban alakították ki az ország legkisebb bábszínházát, ahol a környéken üdülő gyerekeket szórakoztatták. Bölöni Kiss István a tervekről szólva kifejtette, nagy álmuk, hogy felnőtteknek is bábelőadást tarthassanak, ám ennek sajnos nincs kultúrája itthon. Aztán elköszöntek az újságírótól és mentek a következő városba, hogy ott is lenyűgözzék a gyerekeket. Aztán 1982. április 11-én álmukban ölte meg őket a szagtalan gyilkos, a szénmonoxid. Joshi Barat, a későbbi tévés lélekbúvár akkor a bábszínház színészeként dolgozott. Élénken él benne a szomorú eset. Mint elmondta, gyanús volt számukra, hogy valami nincs rendben, mert a délelőtt 11 órakor kezdődő előadás előtt nem volt sehol a házaspár. Erre pedig sosem volt példa korábban. Aztán elküldtek valakit a lakásukra, hogy nézze meg mi történhetett. Hiába kopogott és csengetett. Végül betörték a bejárati ajtót, de már késő volt. Mazsola és Manócska megszemélyesítője soha többé nem ébredt fel. És a két bábot sem húzta senki többé a kezére. A gyerekkorunk kedves figurái ezen a tragikus napon örökre megpihentek.

Tetszett a cikk?

 

Kiemelt ApróHirdetések

További kiemelt ApróHirdetések »

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

-->

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »