HÍRES MAGYAR NAGYJAINK KEDVENC ÉTELEI.

HÍRES MAGYAR NAGYJAINK KEDVENC ÉTELEI.


Mit evett Petőfi és Kossuth? Édesszájú volt-e Deák?
Nem tévedés, Petőfi tényleg az éticsigát szerette, és ezzel nem volt egyedül, akkoriban sokan mások is szívesen ettek csigát. Czifray István, a reformkor szakácskönyvírója ezt írta:
“amilly nagyon utálják némellyek a’ kerti tsiga ételt, olly hasznos ugyan több nyavalyákban, ezért több betegek erőt vettek undorodásokon”, és enni kezdték a kertben talált csigákat.
Többnyire a nagyon szegények és a gazdag ínyencek ették a csigát. A szegények azért, mert örültek, hogy egyáltalán van mit enni, a gazdagok pedig azért, mert ínyenc falatnak gondolták.
Az éticsigát forró vízben megfőzték, a házát eltávolították, majd vöröshagymás zsíron megsütötték és tojással tálalták. Ezt és az olajos csigát szerette nagyon Petőfi is, bár Jókai Mór szerint a legnagyobb kedvence az ecetes-tormás csiga volt:
“Színház után elmentünk vacsorálni a Sperlbe (ott volt a Váci-utcán egy kurta kocsma), oda járt Petőfi rendesen. Télen szerette a csigát, nem a tésztát, hanem a valóságos csiga-bigát (helix hortensis), ecettel, tormával, amitől én irtóztam, és hozzá karlócai ürmöst ivott (egy pisztolyt esténként = 2 deci).”
Természetesen nemcsak csigát evett Petőfi, voltak klasszikus kedvencei is, nagyon szerette például a túrós csuszát, és a gulyásnak is nagy rajongója volt: állítólag nemcsak ebédre, de sokszor reggelire is szívesen ette – szerencséjére akkoriban még nem voltak dietetikusok, mert ha ezt látták volna, biztos letiltották volna róla.
Hogy szerette-e Petőfi, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy az első Székely-káposzta is a szabadságharc körüli években készült, épp Petőfi barátjáról, Székely Józsefről kapta nevét:
“Székely Jóska egyszer összeállott az Arany Sas gazdájával. Elmondta, hogy kigondolt valami jót: a paprikás, tejfölös lében főtt sertéshúsos káposzta valami felségesen nagyszerű lehetne! A gazda maga is jó szakács és qourmet, házisapkás fejével ráütött, és azt mondta: Holnap!”
Széchenyi István imádta az akkoriban “hideg nyalatnak” nevezett fagylaltokat, melyet tisztára mosott tengeri kagylóban tálaltak akkoriban. Kossuth igazi ínyenc volt: kedvence a citromos kolbász volt. Deák Ferenc a sült csirkét szerette nagyon paradicsommal, nagy rajongója volt a hurka- és kolbászféleségeknek, és nagyon kedvelte a füstölt húsokat is. Jókai Mór kedvence a tiroli máj és a babból és füstölt malackörömből készült leves volt (igen, innen ered a Jókai-bableves elnevezés is :)) Felesége, Laborfalvy Róza híres volt kiváló sertésbordájáról és aszalt szilvás orjaleveséről, és sokszor kínáltak jégbe hűtött dinnyét rummal.
Hogy szerették-e az édességeket? Természetesen! Deák és Kossuth is édesszájú volt: a haza bölcse nagyon szerette a kuglófot, és az sem véletlen, hogy ma is léteznek Deák-módra készített torták és sütemények. Kossuth a pozsonyi kifli egy speciális típusát szerette nagyon, amit Palugyai Jakab vendéglőjében evett gyakran, és amely Kossuth-kifliként lett ismert.
Már csak az a kérdés, mit ittak a szabadságharc nagyjai: legtöbbször kávét és fehérbort, bár Petőfi egyébként nagyon szerette az aludttejet is. A nagy italozás egyébként nem volt divat a reformkorban, ezzel is érzékeltetni akarták, hogy szakítottak a korábbi mulatozós időkkel és elavult eszmékkel. Fehérbor sok fogyott akkoriban, sokan víz helyett is azt itták, mert a víz nem volt tiszta, és nagy volt a fertőzés kockázata.
Forrás:
Czifray István: Magyar nemzeti szakácskönyv
Magyar Néprajzi Lexikon
Jókai Mór: Aki holta után áll bosszút

Tetszett a cikk?

 

Kiemelt ApróHirdetések

További kiemelt ApróHirdetések »

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

-->

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »